4.fejezet

Na itt a feji!bocsi hogy ilyen sokat kellet rá várni de meghoztuk:D I. részét én (Natalie) írtam a II.-at ElenaBells:D

I.rész: Natalie

/Alec szemszöge/



Amikor már úgy 20 km-re voltunk Cullenéktól  Aro felém fordult.
-Alec , figyeld a lányt!A fiatalabbikat!És amikor egyedül marad elhozod nekem!Meg kell szereznem a Volturi-nak!Kell nekem a tehetsége!
-Nem!-csúszott ki a számon mire mindenki  kikerekedett szemekkel rám nézett.
-Tessék?-kérdezte meglepetten a Mester.
-Nem fogom elrabolni.Nem vagyok rá képes.-istenem , találj ki valamit te marha!-szidtam magamat.
-És ugyan miért nem?-nézett rám szemöldökét felhúzva.Jane a lábamra lépett , direkt , gondolom , hogy észhez térítsen.
-Mert...nem hat rá a képességem.
-Biztosan örökölte az anyja pajzsát.De ettől még el tudod rabolni.
-Mester a lány már megtámadott egyszer.Borzasztó ereje  van.Elhitette velem , hogy égek.Láttam a lángokat a karomon és éreztem a fájdalmat de mégsem történt semmi miután elengedett.-Jane morogni kezdett.Csak remélni mertem , hogy nem néz bele az elmémbe.
-A parancs az parancs!Ki kell találnod valamit!Nem érdekel , hogy hogyan , de nekem kell az a  lány!


II. rész: ElenaBells



/Rachel szemszög/



Némán futottunk vissza a házban. Mindenki a gondolatába volt mélyedve. Tudtuk,hogy a Volturi ha akar valamit az megszerzi.Családom arcén egytől-egyig arcán az értetlenség,a félelem és egy csöppnyi boldogság volt,kivéve az enyémen. Szemem előtt Alec fagyos arca volt,olyan más volt most,mint amikor találkoztunk. Akárhogy is akartam kiverni a fejemből,nem ment. Ezért muszáj vagyok valahogy elmenni innen,nem jöhetnek rá anyáék, hogy találkoztam már vele.
-Elmegyek vadászni.-nyögtem ki végül.
-Biztos jó ötlet ez?-szólalt meg Esme aggódó arc kifejezéssel.
-Ne aggódjatok,vigyázok,ígérem.-mondtam gyorsan majd az erdőbe vetettem magam.Gyorsan futottam,ki a rétre,ahol egy szarvas csordát találtam. 3 szarvast oltottam ki,amikor egy igen ismerős illatokat éreztem.Halkan osontam feléjük és ekkor olyan látvány fogadott amire nem számítottam. Alec és egy ismeretlen lány csókolózott. Hirtelen éreztem ahogy testem megremeg,és szemeimből hullani kezdtek a kis könnycseppek majd szó nélkül elfutottam.

/Alec szemszöge/



Sokáig próbáltam Arot kérlelni,hogy ne nekem kelljen elfognom Rachelt,de mindhiába. Sóhajtozva vettem tudomásul,hogy úgy sem fog sikerülni és elindultam volna Rachel keresésére ha Jane nem állít meg.
-Alec.-mondta vékony hangon.
-Jane-fordultam felé sietősen.
-Hová mész?
-Elkapni Rachelt.-vágtam egy fintort.
-Alec most komolyan,miért nem akarod ennyire te elfogni őt?-emelte fel szemöldökét gyanúsan.
-Tudom milyen ereje van.-fogtam rövidre.
-És? Terjeszd ki rá a képességed.Veled menjek?-kérdezte
-Ne!-mondtam a kelleténél hangosabban.
-Öhm...oké.-mondta gyanúsan méregetve majd elsétált. Én elindultam a rét felé. Gondolatokkal teli futottam a rét felé,nem nagyon siettem. Szemem előtt Rachel meglepődött arca volt,ahogy zavartan bámult a családja mögött. De a képzelgésemből,egy hang zavart ki.
-Alec.-mondta a hátam mögött.
-Renata. Mit keresel itt?-vontam össze szemöldököm.
-Nem is örülsz? -mosolyodott el kajánul majd közeledett felém.
-Őszintén? Nem.-mondtam egy apró fél mosollyal majd hátrálni kezdtem.Ekkor ajkai vészesen közelítettek és végül megcsókolt.Némán tűrtem ahogy ajkai játszadoznak az enyémekkel,majd egy halk szipogó hangot hallottam és Rachel távolodó alakja tűnt fel előttem.


Nos ennyi lett volna!Komikat kérünk!

Új blog / ElenaBells

Nem,ez még nem a friss,de már az is nem soká jön : D. Szerintem a címből minden kiderült, szóval nem is ragozom tovább. Nem nagyon birok magammal,és megint megfogalmazodott bennem egy új történet. Nagyon szeretném ha benéznétek és mondanátok véleményt vagy talán még rendszeres olvasói is lennétek :). Na de nem húzom az időtöket,itt a link:

Link:http://vanessawyman-elenabells.blogspot.com/


Millió puszi.:ElenaBells

3.fejezet

Sziasztok :). Na meg is érkeztünk a fejivel. Az I.rész-t én (ElenaBells) írtam. A II.rész Natalie :). Jó olvasást :D

I. rész

Némán ballagtam vissza a Cullen házhoz. És a mai nap történésein gondolkoztam.

- Sziasztok. - nyitottam be. Közben rendeztem arc vonásaim hogy ne tűnjön fel értetlenségem.

- Végre itt vagy! Már nagyon aggódtunk érted. - borult nyakamba anya. Hallottam ahogy a háttérbe apa,Seth és Nessie felsóhajt.

- Mi a baj?- nézett furcsán Jasper.

- Semmi,mi lenne?- kérdeztem értetlenséget tettetve. Anya félre állt és furcsán méregetett. De nem volt egyedül. Az itt lévő emberek-ha jobban tetszik vérfarkasok,félvér,és vámpírok-furcsán méregettek. Jasper felállt Alice mellől és elém lépett.

- Ez zavaros. A szerelem,az értetlenség,a félelem és a zavarodottság kevereg benned. - ráncolta homlokát Jazz bácsi.

- És ez a szag. - állt fel Rosalie és közel jött hozzám majd idehajolt. - Volturi.- nyíltak meg szemei. A szobában csend lett. Mindenki értetlenül,meghökkenten és furcsán méregetett.

- Volturi ?- tettem értetlenségem. Elég nehéz volt kordában tartani gondolataim apa elől,és érzéseim Jasper elől.

- Igen. Kivel találkoztál? - állt fel apa.

- Senkivel.- ráztam fejem. Őszintén szólva fájt hogy hazudok nekik de Alec megkért. Nagyon nagy hülyeség hogy szívességet teszek és megkönnyítem dolgát az ellenségemnek. DE valahogy úgy érzem bízhatok Alecben. - Lehet követtek. - motyogtam zavartam. Próbáltam felidézni a történéseket persze egy kicsit átírtam hogy úgy vetítse le apa előtt;és próbáltam ijedt és undorodottságot érezni a Volturi szemben nehogy Jazz bácsi megérezze.

- Ugye megmondanád?- jött elém Nessie és mélyen a szemembe nézett. Nessie-nek nem ment olyan jól hazudnom. Persze nem azt mondom hogy a többieknek igen. De azt hiszem akinek igazán nehezemre esik hazudni az Nessie és Seth.

- Igen - mosolyodtam halványan.

- Én hiszek neked. – jött elém Esme és átölelt, Esmetől nem is vártam mást a puszta szereteten kívül.

- Köszönöm. -  mosolyodtam el. Viszont belül égtem. Fájt hogy hazudtam nekik. Mert ők megbíznak bennem és én ezt elcseszem egy Volturi miatt aki mellesleg csapatával megakar ölni. Éreztem ahogy szemeimet szúrják a könnyek.

- Mikor jönnek Alice. - álltam nénikém elé. Reméltem hogy tudja,mert hanem akkor muszáj vagyok elmondani én nekik.

- Holnap után. - szeme szinte mint üveg úgy nézett ki és fényesen csillogott a lámpa fényétől. - De a legrosszabb hogy nem látom a csata végkimenetelét. - meredt a távolba majd hirtelen felpattantak szemei és rám nézett kétségbeesetten.

- Nem lesz semmi gond - mosolyodtam el félszegen és megöleltem.

- Én felmentem. - néztem anyára és felsuhantam szobámba. Ott elengedtem magam és párnámba zuhantam. Hangtalanul sírni kezdtem és átkoztam a percet amikor találkoztam Alec-cel.

II. rész ( Natalie:))

Azaz egy nap ami az életemből maradt ,  hamar eltel . 2 lehetőség vetődött fel bennem miért jön a Volturi értem. Vagy meg akarnak ölni , vagy magukkal akarnak vinni. Ugyan Rachel ne is álmodozz, annyival biztosan nem úszod meg-gondoltam magamban. Bár , hogy őszinte legyek nem nagyon érdekelt , hogy engem megölnek e vagy sem az már inkább , hogy a családomnak ne essen baja. Épp a mezőn állunk és várjuk , hogy felbukkanjanak. Annak látványa milyen nyugodtan ,  mégis gyorsan közeledtek félelemmel töltött el. Amikor végignéztem rajtuk az egyik vezető mellett észrevettem Alec-ot. Akarva akaratlanul is, egy kis mosoly jelent meg az arcomon. Örültem , hogy ismét láthatom. Azonban örömömet , és gondolataimat elrejtettem a családom elől. Az a vezető aki Alec mellett állt előrelépett. 

-  Carlisle kedves barátom , kezdelek irigyelni , de nagyon!Nagyon szerencsés vagy ezzel a hatalmas  nagy tehetségű családdal. És ti Isabella és Edward . nagyon szerencsések vagytok , hogy két félvér gyermeketek is született. Azt már meg sem említem , hogy mind a ketten milyen tehetségesek. - mosolygott kedvesen a férfi.

-  Aro ne húzd az időt! Mond el miért jöttél!- kiabálta mérgesen apa.

-Csupán azért mert szerettem volna megkérdezni a Rachel-től, hogy nem akarna –e csatlakozni a

Volturihoz?- nézett ránk jelentőségteljesen.

- Eltalálta! Nem! - kiabálta anya ingerülten mire a gárda felmordult.

-Bocsáss meg Isabella de tőle szeretném  hallani a döntését. - mondta higgadt hangon.

-Nagylelkű ajánlat , de szeretném visszautasítani , és a családommal maradni. - suttogtam lehajtott fejjel.

-Hát ez nagy kár!Hát akkor induljunk kedveseim !- fordult sarkon. Mindenkinek az arcára hatalmas döbbenet ült ki , még apáéra is.

-  Ennyi?- kérdezte anya elképedve.

-  Nem erőltetem amit nem akarnak. Csak meg kellet kérdeznem. Nos akkor…majd találkozunk. Remélem meglátogattok majd. – mosolyodott el , majd amilyen gyorsan jöttek olyan hamar tűntek el. Mindenki lefagyva állt. Nekem még a szám is tátva maradt. Seth és Jacob eltűntek a fák között és emberként tértek vissza egy nadrágban. Renesmee hirtelen a nyakamba ugrott. Sírt. Hallottam halk hüppögését. 

KOMIKAT KÉRÜNK!!

2.fejezet-Furcsa találkozás

Na hát itt is van a feji. Most kivételesen csak tőlem (ElenaBells). Nem fűznék hozzá sok mindent csak

hogy,remélem tetszeni fog(szerintem ez most elég bénán sikerült : ( ) és hogy jó olvasást hozzá 

Lefékeztünk a Cullen ház előtt. Én gyors léptekkel besiettem majd egy mosolyt vetve Esmere leültem.
-Szóval Carlisle mi volt olyan fontos amiért el kellett jönnünk?-kérdezte Jasper felesége kezét szorongatva. Alicen látszott hogy,tudja mi van de nem szólt egy szót sem csak idegesen simult Jasperhez.
-Alice?-nézett Carlisle az emlegetett személyre. Alice nyelt eggyet és kimondta:
-Jönnek-suttogta meggyötörten.
-Mi? Kik?-egyenesedet ki Rose nénikém.
-A Volturi. -nyögte. A szobában megfagyott a levegő. Mindenki meredten bámult maga elé. A kínos csendet a ruha neszezése kintről majd Sam,Paul,Jared és Seth sietett be az ajtón és kérdőn néztek minket.
-Üljetek le.-szólt Esme lágyan. Seth mellém ült és kíváncsi tekintettel fürkészte Alice nénikém.
-Érted jönnek Rachel.-nézett rám Alice és könnyek nélkül sírni kezdet.
-Mi? Érte?-pattant fel legjobb barátom Seth.
-Seth,nyugi.-próbáltam csitítani mert ha drámázik attól még nem lesz jobb.
-Hogy lehetsz ilyen nyugodt? Érted jönnek nem fogtad fel?! És biztos nem egy békés tea délutánt akarnak tartani hanem bevenni közéjük vagy megölni! És ezek után ilyen nyugodt vagy?!-kelt ki magából Seth és elkezdet rázkódni.
-Rachel menj onnan!-kiabálta Jake. De én nem mozdultam. A többiek már rég a szoba másik felébe voltak.
-Rachel nem hallottad?! Menj onnan! -kiabálta anya.Seth egyre jobban rázkódni kezdet és átváltozott. Én még mindig ott álltam előtte és farkas szemet néztünk. Nem volt akkora mint a többi farkas de még így is magasabb volt nálam.
-Seth,nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Kitalálunk valamit de le kell nyugodnod.-beszéltem hozzá lágyan és mind végig szemébe néztem. Gyors megfontolt léptekkel besiettem Nessie szobájába hátha van valami gönce ott Jakenek. Mert tudom a többiek -habár lehet nem szólnának-nem nagyon szeretnék ha a ruhájuk jellegzetes farkas bűzzel lenne körüljárva. Találtam is és gyors lesiettem. Jakere pillantottam aki helyeslően bólintott hogy oda adhatom neki a ruhát. Pipiskedéssel felraktam a hátára és intettem hogy menjen.Ő megfogta magát és az erdőbe vetette magát. Néhány perccel késöbb vissza tért és bocsánatot kért amire válaszom csak egy "Semmi baj" és egy mosoly volt.
-Alice mikor jönnek?-törtem meg a kb. már fél órás csendet.
-Nem tudni. De nem sokára.-mondta még mindig meggyötörten szeretet nagynéném.
-Elmehetek vadászni?-néztem anyára.
-Nem!-válaszolta határozottan. Nem szóltam egy szót sem most vissza mert tudtam hogy félt. De már nagy lány vagyok,tudok magamra vigyázni.

                                                                                              ...................

Úgy 1 órás próbálkozás után anya beadta a derekát hogy elmehessek.Bevettetem magam a sűrű erdőbe és futni kezdtem míg szemem kinem szúrt egy szarvas csordát.Halkan odaosontam majd ráugrottam és belemélyesztettem fogaimat. Az állat kapálódzott az életéért de nem hagytam hogy,elmehessen. Egész életemben állat barát voltam és mindig fájt megölni ezeket a gyönyörű állatokat. Ezért szoktam általában emberi ételt enni de néha ezt is muszáj.Gondolkodásomból az avar halk hangja zavart meg majd egy vámpír illata.Az illata fenséges volt. Ő még nem vett észre mert hallottam halk lépteit de amint már közelebb ért megállt és tudtam hogy,észrevett.
-Ki van ott?-kérdeztem kétség beesetten.Az alak egy két percig nem szólalt semmit majd kilépet a fák sűrű lombjai közül egy kb. velem egy korú fiú. Fekete ruházata volt ami elégé kiemelte sápadt bőrét. Barna haja homlokáig ért de látszódott ahogy összeráncolja azokat. A szeme vörösen izodtak,itt elfintorogtam. Mindig is undorodtam azoktól a vámpíroktól akik embereket oltanak ki.
-A kérdés az hogy,te ki vagy?-szólalt meg bársonyos hangján.
-Én kérdeztem előbb.-válaszoltam keményen. Felvettem a védekező testtartásom de azért próbáltam nem kimutatni szándékom hisz hátha békésen is meglehetne oldani. Aminek persze kicsi esélye van.
-Alec.-válaszolta tömören. Hirtelen felnéztem és láttam hogy vörös íriszével engem bámul. Ha ember lennék tuti elpirosulni de szerencsére nem. Én mélyen viszonoztam szem kontaktusát.
-Milyen Alec?-kérdeztem még mindig farkas szemet nézve. Rajta látszott hogy, egy kicsit meglepődött.
-Tényleg nem ismersz?-ráncolta össze homlokát.
-Nem
-Alec Volturi-húzta elő nyakláncát és én leblokkoltam. Remek Rachel  neked is pont egy Volturival kellett összefutnod.
-És a te neved?-jött közelebb.
-Rachel Cullen-csúszott ki a számon. Azt a jó eget hogy nem bírod tartani a szád!-szóltam rá magamba és heves szitkozódásba kezdtem.Alec arcán döbbenet suhant át. Majd rendezte vonásait.
-Á a híres Rachel Cullen. Ugye tudod hogy,érted jöttünk?-próbált mosolyogni de látszott rajta a meggyötörtség amit nem igazán értettem.
-Rájöttem.-vált gúnyossá a hangom.
-Alec siess már.-hallottam egy hangot a távolból ami közelített. Kétségbe estem. Vége. Ránéztem Alecre akin ugyan ez látszott.
-Öhm...Jane menj csak van még egy kis dolgom.-nyögte Alec.
-Mi?-kérdezte a lány.
-Majd elmondom.-mondta majd kézen ragadott és feldobott hátára és futni kezdet.
-Tudok a saját lábamon is járni.-szóltam rá majd lélegeztem egy nagyot hogy,tudjam mégis ez a Jane nem-e jön utánunk. De nem volt jó ötlet. Ahogy mély levegőt vettem megéreztem Alec illatát ami teljesen elkábított. Rachel! Azonnal hagyd ezt abba! Ő az ellenséged!-szóltam rá magamra majd hogy,kitisztuljon a fejem kissé megráztam.
-Tudom. De én gyorsabb vagyok.
-A barátnőd?-kérdeztem azt ami különösen bökte a csőröm.
-A húgom.-mondta és éreztem ahogy egy kissé elmosolyodik.
-Ó-döbbentem meg. Ezek után már nem beszéltünk.
-Egyáltalán miért segítesz te nekem?-kérdeztem amikor már hajlandó volt letenni. Ő nem fordult hátra csak mint egy cövek úgy állt és nem szólt egy szót sem.
-Nem tudom.-válaszolta
-Hogy hogy nem tudod?-léptem közelebb hozzá.
-Nem tudnád egyszerűen megköszönni és lapozni?-szűrte fogai közt.
-Köszönöm.-leheltem.
-Nem fogsz leszállni a témáról,igaz?-fordult meg és valahogy az arca meggyötört volt.
-Nem.-léptem közelebb határozottan.
-Akkor remélem bírod a csalódást.-néztünk farkas szemet.-Viszlát Rachel. még biztosan találkozunk.-szűrte fogai közt.
-Biztosan.-néztem határozottan szemeibe. Ő elindult.
-Ja és szeretném ha senkinek nem beszélnél erről a találkozásról.-fordult vissza.
-Nem állt szándékomban.-vettem elő egy halovány mosolyt de az arcom még mindig rezzenéstelen volt. Alec valahogy nem akart megmozdulni de aztán erőt vett magán és elindult. De ismét vissza fordult és így szólt:
-Holnapután taslálkozunk Rachel.-mosolyodott el fájdalmasan. És én most döbebntem rá hogy mit is fognsak ők tenni velem ha megjönnek. Lerökönyödve álltam még ott egy jó darabig aztán hazaindultam és 2 dolog kavargot fejemben: 1. Nem vagyok normális. Ha anya megtudja hogy én "lepacsiztam az ellenséggel" ahogy Emmet szokta mondani akkor tuti óriási botrányt csap. A második az: Ha a Volturi jön,ott semmi jó nem sül ki.



A rét és mögötte az erdő:

Új blog / ElenaBells

Na szóval arról lenne szó hogy ismét új blogot nyitottam. Épp meséltem Flóónak hogy szeretnék egy -na nem mondom el milyen blogot mert lelövöm a poént xD- és ő mondta hogy szívesen segít szóval megkockáztatva megcsináltuk : D. Nagyon örülnék ha benéznétek, írnátok a bevezetőhöz vagy ha tetszik akkor rendszeres olvasók lennétek : D.

Link: http://theglance-elenabellsandfloo.blogspot.com/

Millió puszi.:ElenaBells

1.fejezet

Meg is jöttünk. Bocsi h ilyen soká.

Az I.rész-t : Natalie. A II.rész-t : ElenaBells írta :)
Jó olvasást hozzá!

I.rész



Épp kapom a fejmosást , apámtól és anyámtól. Nem szóltam , hogy elmegyek egy LaPush-ra egy egész estés bulira. Persze direkt nem szóltam . Úgyse engedtek volna el . Renesmee bezzeg lemehet bármikor, csupán azért mert Jacob bevésődése. Amúgy Rachel vagyok. A féltő szüleim pedig Isabella és Edward Cullen.A nővérem Renesmee Cullen , aki tökéletes , gyönyörű és egy álom pasija van.Én pont az ellenkezője vagyok:Ügyetlen , két ballábas , és tök átlagosan nézek ki.De a különbségektől eltekintve nagyon szeretem a nővéremet. Mindig kiáll mellettem. Most is épp ezt teszi.

-Anyu!Értsd meg , hogy Rachel velem volt és a farkasokkal.Egy korty alkoholt se ivott , csak beszélgetett.Még táncolni sem akart , mert félt , hogy orra esik a magassarkúban.-kiabálta anyának.

-Jó , te s büntetést akarsz? Akkor mind a kettőtöknek két hét szoba fogság!-tette csípőre a kezét anya.

-Drágám nem sok ez egy kicsit?-karolta át derekát apu , de anya lerázta magáról karjait , és szembefordult vele.

-Sok?Hogy sok?Mi lett volna ha a Volturi pont akkor megy oda? Simán megölik a farkasokat!De tudjátok mit?Addig lesztek büntetésbe amíg túl nem esünk a látogatáson.Mert ha egyszer megteszitek még egyszer megtehetitek, ezt a kiszökősdit. -ez volt anya végszava mert ezek után kirohant a szobából.

-De apa! Lehet , hogy csak fél év múlva fognak jönni!-nézett rá könyörgően Nessie.

-Sajnálom lányok.Én most nem tudok rajtatok segíteni.És amúgy meg én is haragszom rátok , csak én nem mutatom ki.-nézett vissza az ajtómból majd kisétált.

-Bocsi!-néztem nővéremre bűntudatos arccal.

-Hé én is kiszöktem, nem te vettél rá.Sőt inkább én téged.-húzta el a száját majd rádőlt az ágyamra.

-De akkor is én döntöttem el , hogy veled megyek!-zártam le a vitát.

-Na megyek aludni. Holnap már suli.Vége a hétvégének.Megint.Jó éjt!-adott puszit az arcomra.Viszonoztam.

-Jó éjt!

Lezuhanyoztam , lemostam a sminket ,felvettem a pizsimet és ágyba bújtam.Kifárasztott ez a mai nap.Szinte rögtön elaludtam de még előtte beállítottam az ébresztőórámat , hogy reggel a kedvenc számomra ébredjek,ami elég pörgős.

Nem kellett volna.Úgy felriadtam reggel , hogy leestem az ágyról.A fejem nagyot koppant a padlón. Apa és Em bácsi azonnal ott teremtek a szobámban.Em bácsi persze jót röhögött rajtam míg felsegített az ágyra , de amikor apa jelentőség teljesen ránézett abbahagyta.

-Kicsim jól vagy?-kérdezte apu.

-Igen csak a fejem fáj.

-Idehívom Carlisle-t.


II.rész

-Ne! -nyúltam utána-Nem fáj annyira.Csak egy kicsit beütöttem ennyi az egész-mosolyogtam meggyőzően.Apa egy ideig figyelt majd így szólt:
-Rendben,de ha később is fájni fog, szólok Carlisle-nak.-mondta majd kivonult a szobámból. Én egy nagy sóhaj kíséretében hátradőltem az ágyon.
-Rachel gyere menjünk iskolába -kiáltott fel anya.
-Megyek-húztam el a szám.Felkaptam a táskám majd gyors léptekkel lesiettem a lépcsőn.Gyors odaköszöntem Esmenek majd a kabátom felé vettem az irányt.Belebújtam a kabátomba majd apró de gyors léptekkel indultam el a kocsihoz.
-Mehetünk- ültem be apa mögé a kocsiba. Renesmee a rezervátumba jár suliba hogy eggyüt lehessen Jacobbal. Anyáéknak nagyon nem volt inyjére hogy odajárjon de szerencsére Esme segített meggyőzni őket.
-Itt vagyunk- nyitotta ki nekem az ajtót apa
-Köszi-kilépve nagyon sok szempár szegeződött ránk. A többiek ezt megszokva indultak el a bejárat felé.Én szokásomhoz híven lemararadtam.Beérve a suliba egy gyors köszönés után elindultam első órámra ami történelem volt.Egész órán nem figyeltem mit mond a  tanár. De minek is figyeltem volna? Hisz már mindent tudok.
-Mrs.Cullen mi a helyes válasz?-térített ki a gondolataim közül Mr.Lockwood
-Ahm...1756-tól 1763-ig -válaszoltam gyorsan.
-Helyes. De kérem figyeljünk is az órára.-nézett rám fenyegetően.
-Rendben-suttogtam.Ez a nap nagyon gyorsan telt el és mire észbe kaptam már ebédidő volt.
-Rachel mi van veled? Egész nap csak néztél ki a fejedből mint egy élőhalott.-bökött oldalba Emm Egy percig néma csendben figyelt majd felnevetett.
-Semmi sincs velem csak nagyon elgondolkoztam. Amúgy te meg min nevetsz? -kérdeztem bekapva egy falat ennivalót.A többiek undorodva nézték ahogy én falatozom.Hát igen ez van ha félvér az ember,vagyis akarom mondani ember és vámpír.
-Semmin húgi csak azon hogy egy élőhalotthoz hasonlítottalak amikor az is vagy..lényegében-morfondírozott el.
-Köszönöm Emett hogy egy élő halottnak tartasz-mosolyogtam furcsán.
-Miért nem az vagy? Vagyis félig csak. De akkor is van benned.-vette elő mosolyát.
-Igen de...áh hagyjuk-legyintetem majd újra öszpontosítottam az ételre ami előttem volt. Kizárva ezzel azt amit mondanak.
-Rachel azonnal gyere! -rázogatott apa.
-Mi? Miért?-kérdeztem értetlenül.
-Sietnünk kell haza. Majd Carlisle elmondja.-húzott kifele. Kint a többiek vártak ránk. Gyors behuppantunk a kocsikba majd gyorsan elindultunk a Cullen ház felé.