4.fejezet

Na itt a feji!bocsi hogy ilyen sokat kellet rá várni de meghoztuk:D I. részét én (Natalie) írtam a II.-at ElenaBells:D

I.rész: Natalie

/Alec szemszöge/



Amikor már úgy 20 km-re voltunk Cullenéktól  Aro felém fordult.
-Alec , figyeld a lányt!A fiatalabbikat!És amikor egyedül marad elhozod nekem!Meg kell szereznem a Volturi-nak!Kell nekem a tehetsége!
-Nem!-csúszott ki a számon mire mindenki  kikerekedett szemekkel rám nézett.
-Tessék?-kérdezte meglepetten a Mester.
-Nem fogom elrabolni.Nem vagyok rá képes.-istenem , találj ki valamit te marha!-szidtam magamat.
-És ugyan miért nem?-nézett rám szemöldökét felhúzva.Jane a lábamra lépett , direkt , gondolom , hogy észhez térítsen.
-Mert...nem hat rá a képességem.
-Biztosan örökölte az anyja pajzsát.De ettől még el tudod rabolni.
-Mester a lány már megtámadott egyszer.Borzasztó ereje  van.Elhitette velem , hogy égek.Láttam a lángokat a karomon és éreztem a fájdalmat de mégsem történt semmi miután elengedett.-Jane morogni kezdett.Csak remélni mertem , hogy nem néz bele az elmémbe.
-A parancs az parancs!Ki kell találnod valamit!Nem érdekel , hogy hogyan , de nekem kell az a  lány!


II. rész: ElenaBells



/Rachel szemszög/



Némán futottunk vissza a házban. Mindenki a gondolatába volt mélyedve. Tudtuk,hogy a Volturi ha akar valamit az megszerzi.Családom arcén egytől-egyig arcán az értetlenség,a félelem és egy csöppnyi boldogság volt,kivéve az enyémen. Szemem előtt Alec fagyos arca volt,olyan más volt most,mint amikor találkoztunk. Akárhogy is akartam kiverni a fejemből,nem ment. Ezért muszáj vagyok valahogy elmenni innen,nem jöhetnek rá anyáék, hogy találkoztam már vele.
-Elmegyek vadászni.-nyögtem ki végül.
-Biztos jó ötlet ez?-szólalt meg Esme aggódó arc kifejezéssel.
-Ne aggódjatok,vigyázok,ígérem.-mondtam gyorsan majd az erdőbe vetettem magam.Gyorsan futottam,ki a rétre,ahol egy szarvas csordát találtam. 3 szarvast oltottam ki,amikor egy igen ismerős illatokat éreztem.Halkan osontam feléjük és ekkor olyan látvány fogadott amire nem számítottam. Alec és egy ismeretlen lány csókolózott. Hirtelen éreztem ahogy testem megremeg,és szemeimből hullani kezdtek a kis könnycseppek majd szó nélkül elfutottam.

/Alec szemszöge/



Sokáig próbáltam Arot kérlelni,hogy ne nekem kelljen elfognom Rachelt,de mindhiába. Sóhajtozva vettem tudomásul,hogy úgy sem fog sikerülni és elindultam volna Rachel keresésére ha Jane nem állít meg.
-Alec.-mondta vékony hangon.
-Jane-fordultam felé sietősen.
-Hová mész?
-Elkapni Rachelt.-vágtam egy fintort.
-Alec most komolyan,miért nem akarod ennyire te elfogni őt?-emelte fel szemöldökét gyanúsan.
-Tudom milyen ereje van.-fogtam rövidre.
-És? Terjeszd ki rá a képességed.Veled menjek?-kérdezte
-Ne!-mondtam a kelleténél hangosabban.
-Öhm...oké.-mondta gyanúsan méregetve majd elsétált. Én elindultam a rét felé. Gondolatokkal teli futottam a rét felé,nem nagyon siettem. Szemem előtt Rachel meglepődött arca volt,ahogy zavartan bámult a családja mögött. De a képzelgésemből,egy hang zavart ki.
-Alec.-mondta a hátam mögött.
-Renata. Mit keresel itt?-vontam össze szemöldököm.
-Nem is örülsz? -mosolyodott el kajánul majd közeledett felém.
-Őszintén? Nem.-mondtam egy apró fél mosollyal majd hátrálni kezdtem.Ekkor ajkai vészesen közelítettek és végül megcsókolt.Némán tűrtem ahogy ajkai játszadoznak az enyémekkel,majd egy halk szipogó hangot hallottam és Rachel távolodó alakja tűnt fel előttem.


Nos ennyi lett volna!Komikat kérünk!