2.fejezet-Furcsa találkozás

Na hát itt is van a feji. Most kivételesen csak tőlem (ElenaBells). Nem fűznék hozzá sok mindent csak

hogy,remélem tetszeni fog(szerintem ez most elég bénán sikerült : ( ) és hogy jó olvasást hozzá 

Lefékeztünk a Cullen ház előtt. Én gyors léptekkel besiettem majd egy mosolyt vetve Esmere leültem.
-Szóval Carlisle mi volt olyan fontos amiért el kellett jönnünk?-kérdezte Jasper felesége kezét szorongatva. Alicen látszott hogy,tudja mi van de nem szólt egy szót sem csak idegesen simult Jasperhez.
-Alice?-nézett Carlisle az emlegetett személyre. Alice nyelt eggyet és kimondta:
-Jönnek-suttogta meggyötörten.
-Mi? Kik?-egyenesedet ki Rose nénikém.
-A Volturi. -nyögte. A szobában megfagyott a levegő. Mindenki meredten bámult maga elé. A kínos csendet a ruha neszezése kintről majd Sam,Paul,Jared és Seth sietett be az ajtón és kérdőn néztek minket.
-Üljetek le.-szólt Esme lágyan. Seth mellém ült és kíváncsi tekintettel fürkészte Alice nénikém.
-Érted jönnek Rachel.-nézett rám Alice és könnyek nélkül sírni kezdet.
-Mi? Érte?-pattant fel legjobb barátom Seth.
-Seth,nyugi.-próbáltam csitítani mert ha drámázik attól még nem lesz jobb.
-Hogy lehetsz ilyen nyugodt? Érted jönnek nem fogtad fel?! És biztos nem egy békés tea délutánt akarnak tartani hanem bevenni közéjük vagy megölni! És ezek után ilyen nyugodt vagy?!-kelt ki magából Seth és elkezdet rázkódni.
-Rachel menj onnan!-kiabálta Jake. De én nem mozdultam. A többiek már rég a szoba másik felébe voltak.
-Rachel nem hallottad?! Menj onnan! -kiabálta anya.Seth egyre jobban rázkódni kezdet és átváltozott. Én még mindig ott álltam előtte és farkas szemet néztünk. Nem volt akkora mint a többi farkas de még így is magasabb volt nálam.
-Seth,nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Kitalálunk valamit de le kell nyugodnod.-beszéltem hozzá lágyan és mind végig szemébe néztem. Gyors megfontolt léptekkel besiettem Nessie szobájába hátha van valami gönce ott Jakenek. Mert tudom a többiek -habár lehet nem szólnának-nem nagyon szeretnék ha a ruhájuk jellegzetes farkas bűzzel lenne körüljárva. Találtam is és gyors lesiettem. Jakere pillantottam aki helyeslően bólintott hogy oda adhatom neki a ruhát. Pipiskedéssel felraktam a hátára és intettem hogy menjen.Ő megfogta magát és az erdőbe vetette magát. Néhány perccel késöbb vissza tért és bocsánatot kért amire válaszom csak egy "Semmi baj" és egy mosoly volt.
-Alice mikor jönnek?-törtem meg a kb. már fél órás csendet.
-Nem tudni. De nem sokára.-mondta még mindig meggyötörten szeretet nagynéném.
-Elmehetek vadászni?-néztem anyára.
-Nem!-válaszolta határozottan. Nem szóltam egy szót sem most vissza mert tudtam hogy félt. De már nagy lány vagyok,tudok magamra vigyázni.

                                                                                              ...................

Úgy 1 órás próbálkozás után anya beadta a derekát hogy elmehessek.Bevettetem magam a sűrű erdőbe és futni kezdtem míg szemem kinem szúrt egy szarvas csordát.Halkan odaosontam majd ráugrottam és belemélyesztettem fogaimat. Az állat kapálódzott az életéért de nem hagytam hogy,elmehessen. Egész életemben állat barát voltam és mindig fájt megölni ezeket a gyönyörű állatokat. Ezért szoktam általában emberi ételt enni de néha ezt is muszáj.Gondolkodásomból az avar halk hangja zavart meg majd egy vámpír illata.Az illata fenséges volt. Ő még nem vett észre mert hallottam halk lépteit de amint már közelebb ért megállt és tudtam hogy,észrevett.
-Ki van ott?-kérdeztem kétség beesetten.Az alak egy két percig nem szólalt semmit majd kilépet a fák sűrű lombjai közül egy kb. velem egy korú fiú. Fekete ruházata volt ami elégé kiemelte sápadt bőrét. Barna haja homlokáig ért de látszódott ahogy összeráncolja azokat. A szeme vörösen izodtak,itt elfintorogtam. Mindig is undorodtam azoktól a vámpíroktól akik embereket oltanak ki.
-A kérdés az hogy,te ki vagy?-szólalt meg bársonyos hangján.
-Én kérdeztem előbb.-válaszoltam keményen. Felvettem a védekező testtartásom de azért próbáltam nem kimutatni szándékom hisz hátha békésen is meglehetne oldani. Aminek persze kicsi esélye van.
-Alec.-válaszolta tömören. Hirtelen felnéztem és láttam hogy vörös íriszével engem bámul. Ha ember lennék tuti elpirosulni de szerencsére nem. Én mélyen viszonoztam szem kontaktusát.
-Milyen Alec?-kérdeztem még mindig farkas szemet nézve. Rajta látszott hogy, egy kicsit meglepődött.
-Tényleg nem ismersz?-ráncolta össze homlokát.
-Nem
-Alec Volturi-húzta elő nyakláncát és én leblokkoltam. Remek Rachel  neked is pont egy Volturival kellett összefutnod.
-És a te neved?-jött közelebb.
-Rachel Cullen-csúszott ki a számon. Azt a jó eget hogy nem bírod tartani a szád!-szóltam rá magamba és heves szitkozódásba kezdtem.Alec arcán döbbenet suhant át. Majd rendezte vonásait.
-Á a híres Rachel Cullen. Ugye tudod hogy,érted jöttünk?-próbált mosolyogni de látszott rajta a meggyötörtség amit nem igazán értettem.
-Rájöttem.-vált gúnyossá a hangom.
-Alec siess már.-hallottam egy hangot a távolból ami közelített. Kétségbe estem. Vége. Ránéztem Alecre akin ugyan ez látszott.
-Öhm...Jane menj csak van még egy kis dolgom.-nyögte Alec.
-Mi?-kérdezte a lány.
-Majd elmondom.-mondta majd kézen ragadott és feldobott hátára és futni kezdet.
-Tudok a saját lábamon is járni.-szóltam rá majd lélegeztem egy nagyot hogy,tudjam mégis ez a Jane nem-e jön utánunk. De nem volt jó ötlet. Ahogy mély levegőt vettem megéreztem Alec illatát ami teljesen elkábított. Rachel! Azonnal hagyd ezt abba! Ő az ellenséged!-szóltam rá magamra majd hogy,kitisztuljon a fejem kissé megráztam.
-Tudom. De én gyorsabb vagyok.
-A barátnőd?-kérdeztem azt ami különösen bökte a csőröm.
-A húgom.-mondta és éreztem ahogy egy kissé elmosolyodik.
-Ó-döbbentem meg. Ezek után már nem beszéltünk.
-Egyáltalán miért segítesz te nekem?-kérdeztem amikor már hajlandó volt letenni. Ő nem fordult hátra csak mint egy cövek úgy állt és nem szólt egy szót sem.
-Nem tudom.-válaszolta
-Hogy hogy nem tudod?-léptem közelebb hozzá.
-Nem tudnád egyszerűen megköszönni és lapozni?-szűrte fogai közt.
-Köszönöm.-leheltem.
-Nem fogsz leszállni a témáról,igaz?-fordult meg és valahogy az arca meggyötört volt.
-Nem.-léptem közelebb határozottan.
-Akkor remélem bírod a csalódást.-néztünk farkas szemet.-Viszlát Rachel. még biztosan találkozunk.-szűrte fogai közt.
-Biztosan.-néztem határozottan szemeibe. Ő elindult.
-Ja és szeretném ha senkinek nem beszélnél erről a találkozásról.-fordult vissza.
-Nem állt szándékomban.-vettem elő egy halovány mosolyt de az arcom még mindig rezzenéstelen volt. Alec valahogy nem akart megmozdulni de aztán erőt vett magán és elindult. De ismét vissza fordult és így szólt:
-Holnapután taslálkozunk Rachel.-mosolyodott el fájdalmasan. És én most döbebntem rá hogy mit is fognsak ők tenni velem ha megjönnek. Lerökönyödve álltam még ott egy jó darabig aztán hazaindultam és 2 dolog kavargot fejemben: 1. Nem vagyok normális. Ha anya megtudja hogy én "lepacsiztam az ellenséggel" ahogy Emmet szokta mondani akkor tuti óriási botrányt csap. A második az: Ha a Volturi jön,ott semmi jó nem sül ki.



A rét és mögötte az erdő: