Sziasztok :). Na meg is érkeztünk a fejivel. Az I.rész-t én (ElenaBells) írtam. A II.rész Natalie :). Jó olvasást :D
I. rész
Némán ballagtam vissza a Cullen házhoz. És a mai nap történésein gondolkoztam.
- Sziasztok. - nyitottam be. Közben rendeztem arc vonásaim hogy ne tűnjön fel értetlenségem.
- Végre itt vagy! Már nagyon aggódtunk érted. - borult nyakamba anya. Hallottam ahogy a háttérbe apa,Seth és Nessie felsóhajt.
- Mi a baj?- nézett furcsán Jasper.
- Semmi,mi lenne?- kérdeztem értetlenséget tettetve. Anya félre állt és furcsán méregetett. De nem volt egyedül. Az itt lévő emberek-ha jobban tetszik vérfarkasok,félvér,és vámpírok-furcsán méregettek. Jasper felállt Alice mellől és elém lépett.
- Ez zavaros. A szerelem,az értetlenség,a félelem és a zavarodottság kevereg benned. - ráncolta homlokát Jazz bácsi.
- És ez a szag. - állt fel Rosalie és közel jött hozzám majd idehajolt. - Volturi.- nyíltak meg szemei. A szobában csend lett. Mindenki értetlenül,meghökkenten és furcsán méregetett.
- Volturi ?- tettem értetlenségem. Elég nehéz volt kordában tartani gondolataim apa elől,és érzéseim Jasper elől.
- Igen. Kivel találkoztál? - állt fel apa.
- Senkivel.- ráztam fejem. Őszintén szólva fájt hogy hazudok nekik de Alec megkért. Nagyon nagy hülyeség hogy szívességet teszek és megkönnyítem dolgát az ellenségemnek. DE valahogy úgy érzem bízhatok Alecben. - Lehet követtek. - motyogtam zavartam. Próbáltam felidézni a történéseket persze egy kicsit átírtam hogy úgy vetítse le apa előtt;és próbáltam ijedt és undorodottságot érezni a Volturi szemben nehogy Jazz bácsi megérezze.
- Ugye megmondanád?- jött elém Nessie és mélyen a szemembe nézett. Nessie-nek nem ment olyan jól hazudnom. Persze nem azt mondom hogy a többieknek igen. De azt hiszem akinek igazán nehezemre esik hazudni az Nessie és Seth.
- Igen - mosolyodtam halványan.
- Én hiszek neked. – jött elém Esme és átölelt, Esmetől nem is vártam mást a puszta szereteten kívül.
- Köszönöm. - mosolyodtam el. Viszont belül égtem. Fájt hogy hazudtam nekik. Mert ők megbíznak bennem és én ezt elcseszem egy Volturi miatt aki mellesleg csapatával megakar ölni. Éreztem ahogy szemeimet szúrják a könnyek.
- Mikor jönnek Alice. - álltam nénikém elé. Reméltem hogy tudja,mert hanem akkor muszáj vagyok elmondani én nekik.
- Holnap után. - szeme szinte mint üveg úgy nézett ki és fényesen csillogott a lámpa fényétől. - De a legrosszabb hogy nem látom a csata végkimenetelét. - meredt a távolba majd hirtelen felpattantak szemei és rám nézett kétségbeesetten.
- Nem lesz semmi gond - mosolyodtam el félszegen és megöleltem.
- Én felmentem. - néztem anyára és felsuhantam szobámba. Ott elengedtem magam és párnámba zuhantam. Hangtalanul sírni kezdtem és átkoztam a percet amikor találkoztam Alec-cel.
II. rész ( Natalie:))
Azaz egy nap ami az életemből maradt , hamar eltel . 2 lehetőség vetődött fel bennem miért jön a Volturi értem. Vagy meg akarnak ölni , vagy magukkal akarnak vinni. Ugyan Rachel ne is álmodozz, annyival biztosan nem úszod meg-gondoltam magamban. Bár , hogy őszinte legyek nem nagyon érdekelt , hogy engem megölnek e vagy sem az már inkább , hogy a családomnak ne essen baja. Épp a mezőn állunk és várjuk , hogy felbukkanjanak. Annak látványa milyen nyugodtan , mégis gyorsan közeledtek félelemmel töltött el. Amikor végignéztem rajtuk az egyik vezető mellett észrevettem Alec-ot. Akarva akaratlanul is, egy kis mosoly jelent meg az arcomon. Örültem , hogy ismét láthatom. Azonban örömömet , és gondolataimat elrejtettem a családom elől. Az a vezető aki Alec mellett állt előrelépett.
- Carlisle kedves barátom , kezdelek irigyelni , de nagyon!Nagyon szerencsés vagy ezzel a hatalmas nagy tehetségű családdal. És ti Isabella és Edward . nagyon szerencsések vagytok , hogy két félvér gyermeketek is született. Azt már meg sem említem , hogy mind a ketten milyen tehetségesek. - mosolygott kedvesen a férfi.
- Aro ne húzd az időt! Mond el miért jöttél!- kiabálta mérgesen apa.
-Csupán azért mert szerettem volna megkérdezni a Rachel-től, hogy nem akarna –e csatlakozni a
Volturihoz?- nézett ránk jelentőségteljesen.
- Eltalálta! Nem! - kiabálta anya ingerülten mire a gárda felmordult.
-Bocsáss meg Isabella de tőle szeretném hallani a döntését. - mondta higgadt hangon.
-Nagylelkű ajánlat , de szeretném visszautasítani , és a családommal maradni. - suttogtam lehajtott fejjel.
-Hát ez nagy kár!Hát akkor induljunk kedveseim !- fordult sarkon. Mindenkinek az arcára hatalmas döbbenet ült ki , még apáéra is.
- Ennyi?- kérdezte anya elképedve.
- Nem erőltetem amit nem akarnak. Csak meg kellet kérdeznem. Nos akkor…majd találkozunk. Remélem meglátogattok majd. – mosolyodott el , majd amilyen gyorsan jöttek olyan hamar tűntek el. Mindenki lefagyva állt. Nekem még a szám is tátva maradt. Seth és Jacob eltűntek a fák között és emberként tértek vissza egy nadrágban. Renesmee hirtelen a nyakamba ugrott. Sírt. Hallottam halk hüppögését.
KOMIKAT KÉRÜNK!!
